Egy Franciska által megálmodott ló asszisztált, csoportos workshop után döntöttem el, hogy egyéni terápián folytatom önismereti utamat vele és lovaival. Megélni azt, hogy bár kislánykorom óta vonz a lovak közelsége és szívesen kapcsolódom velük, de terápiás és lelki fejlődési utamon eddig a szívemnek legkedvesebb módon képesek segíteni önmagam megértésében és blokkok kioldásában, újszerű is volt és egyben nagyon megnyugtató, kikönnyítő élmény. Több témával is foglalkoztunk, így sokszor nem tudatosítva magamban, de rendkívüli komplexitásban láttam rá arra, hogy mi okoz nehézséget az önmagamhoz és a többi emberhez, csoportokhoz való kapcsolódásban. Franciska teljes figyelme rám és a lovakra irányult; azt éreztem, hogy értve és érezve vagyok. Számomra megdöbbentő volt, hogy mennyire kedvesen segítően, nagyon lényegre látó módon tudta megfogalmazni kérdéseit és rávilágítani a legfőbb kulcsmomentumokra. Azokra a jellemzőimre vagy működési mintáimra, melyeket akkor hibásnak és nem szeretettnek véltem, mára viszont már sokkal elfogadóbb és megértőbb viszonyulással vagyok feléjük. Hála a lovak elképesztő adottságának, mely a másik energiájának megérzésén és a jelenre való hangoltságán alapul. Mosolyra görbül a szám, amikor arra gondolok, hányszor áll mellettem Cseke, mint támogató barát egy-egy nehéz mondat átérzése és kimondása közben és után, ahogy segített rálátni például arra is, milyen meghatározóan bennem rejlő vágy az értékes kapcsolódások kialakítása. Rádöbbentem általa arra, hogy ha én a szívem vágya szerint cselekszem és hiszek a saját belső erőmben és értékességemben, abban hogy elég vagyok, viszont nem függők az ő reakciójától olyan értelemben, hogy nem ingatja meg egyre teljesebb és pozitívabb önértékelésem, önbecsülésem, akkor érdemesnek vél a kapcsolódásra saját belső indíttatásából eredően. Sok pici kulcs között lényegi volt nekem közös alkalmaink során az önszeretet növekedése és másokra való hatástól való félelem elengedése! Jönne is egyből a kiáltás, hogy Szeretlek Cseke!, nem csak a mellettem állás miatt, hanem, mert tiszta lélekkel és gyengéden, de határhúzóan voltál velem. Vele és Bonitával is átélhettem a lóságomat:) hogy nagyon hasonlóak vagyunk. Segítségükkel az önirányításom fontossága, hogy célokat tűzzek ki negatív, lehúzó gondolatok helyett földeljem magam, ha elszállni készülnék az elmémben, hogy a természetbe menjek minél többet, erdős vidékekre mind-mind fogódzkodók voltak a foglalkozások utáni időszakban is, és beépültek a mindennapjaimba. Ha egy dolgot emelhetnék csak ki, azt mondanám, hogy a telepatikus képességeik felém és gyógyító minőségük általánosságban és mindenki felé (ahogy tapasztaltam is) meghajlásra ösztönöznek. Becsülöm az érzékenységüket, és általuk, rajtuk keresztül elfogadtam és átöleltem a saját érzékeny gyermeki és felnőtti énrészemet is. Bonita hempergései gyakorta jutnak eszembe: ahogy együtt ráztuk le a fájdalommal vagy épp önváddal teli érzésegyüttest, és a mindig megújuló, változásra képes lényt és irányt mind a személyiségfejlődésben, mint a professzió és a közösségekhez való kapcsolódás témájában együtt láttuk tán magunk előtt. Ez érkezik épp, néhány hónappal később a mostba nálam. Azt gondolom, hogy a legjobb döntést hoztam, amikor a lovakkal való együttlét és Franciska nagyon intuitívan előhozott, mély szakértelemmel és emberszeretettel megjelenő gyakorlatai segítségével néztem rá a kontroll és szabadság, akár a figyelemhiányos tüneteim és az önszabotáló hiedelmeim közösére, amik a könnyed létezés, de tudatos és igen: "A jó erő, a szív erő." fontos mondatunk mögött rejlő szándék felé irányították további utamat és a lelkemet pezsdítették. Kiegyensúlyozva és megnyugtatva engem. Sok könny, még több nevetgélés és őszinte lelki összecsendülés jellemezte a találkozásokat. Franciska és két lova közötti kapcsolat egy olyan adalék volt, amit nagyon szerettem megfigyelni és érezni. Teljes bizalmam volt és lesz mindig is feléjük, hálát érezve azért, hogy megmutatták az állat, az ember és természet összefonódásait és a viszonyulásaink gyönyörűségét. :)